Az Alta-alkotótér szárnyat bont

Alta-alkotótér otthon: Rózi és Emily

Pont egy hónapja, 2012 október 15-én indult útjára Az Alta Tódal Facebook oldal www.facebook.com/altatodal, amely egy tízéves alkotó munka egyik lényeges újabb szárnybontása – az első nyilvános kilépés a Jövendőbeli Olvasók felé. Köszönöm a több, mint 900 látogatónak a bizalmat, a kedves szavakat és ígérem, igyekszem időről időre versekkel, játékokkal és közös alkotótér létrehozásával meghálálni. 

Ebből az alkalomból elmesélem a szülőknek leginkább, mik inspirálták magát az Alta Tódal kötetet és miként válhat a kötet az esti elcsendesedés segítő-társává a verseken, rajzokon és dalokon is túl. Olvassátok szeretettel, mint ahogy ez a leírás is készült. 

Volt-e már olyan élményed gyerek vagy felnőtt korodból, hogy az elalvás előtti elcsendesedést megakadályozzák a napközben túltorlódott gondolatok, élmények? Nyilván, igen. Mindannyiónknak vannak. A gyerekek viszont nem tudnak ezzel az élménnyel mit kezdeni, nem értik ezt az érzést, és sokszor a felnőttek sem tudnak ebben ügyesen segítséget nyújtani – hisz nekik sincsenek erre a juhláb-számoláson kívül jó gyakorlataik. Több mint 10 éves meditáció-gyakorlás és később meditáció-tanítás gyerekeknek adta meg számomra az alapot, hogy az Alta Tódal kötetet létrehozzam. Maguk a versek és a rajzok is abban a belső csendben születtek, melynek felfedezését tanítgatom már egy ideje piciknek és nagyoknak egyaránt – mert érdekes módon a fókuszált tudat nyugalmat hoz, és így sok-sok energia megspórolható és akár aggódás helyett alkotásba fordítható. A verses kötet végén prózai írásban megjelenő „Fejben-tévézés” meghonosításával az otthonokban nemcsak az elalvás előtti csend megtalálásához szeretnék segítséget nyújtani, hanem remélem, hogy ennek a nyugodt térnek az újrafelfedezése más élethelyzetben is segédkezet nyújthat a zavaró gondolatok elengedéséhez, ami egy első lépés egy izgalmas tanulási folyamatban. Ehhez már írom a prózai folytatást, melyben jóval részletesebb segédkezet kapnak a szülők és gyerekek is.

A kötet versei saját tapasztalataim alapján születtek, amikor unokahúgom, Róza kislány volt és sok estét töltött nálunk Balatonföldváron nyáron. Esténként gondolatban még egyszer utoljára kimentünk a tópartra és megnéztük, mit is csinálnak a tavi lények (növények, állatok, napocska, a hold stb.)  így este tájékán. A közösen létrehozott irányított meditáció csodásan alkalmas arra, hogy nyugodt képekre fókuszálja a tudatot, és így segít abban is, hogy a test is hamarabb elpihenjen. Így volt ez Róza és sok más barátom gyerekével is gyakorlatban, és mostanra már majdnem hároméves kislányommal, Emilyvel is rá-ránézünk már ilyen módon a nap eseményeire. Az Alta Tódal verses kötet Alta pille tórepülő hőstettéről szóló verssel indul, ez a kötet címadó verse is: Alta: Tódal. A többi versben a tópart többi lakója mind saját hangulatának és valóságának megfelelően mondja el, miként látja Alta pillét és tavi utazásának kalandját: vannak a békák, akik irigykednek; a nád, mely elringatja; a Tó, mely eleinte lenézi, de mégis óvja, védelmezi stb. Alta pille aztán a tavi versek szárnyán repíti álomba barátját, Lulla tündért a kötet végén verses prózában és itt tudjuk meg, hogy Alta pille félelmei a Nagy-tó feletti átkeléstől igencsak hasonlatosak Lulla tündér elalvástól való félelmeihez. 

A kötet verseinek megszületésével párhuzamosan már több játszós, rajzolós, alkotós délutánt szerveztem gyerekeknek – hisz az Alta Tódal nemcsak könyv. A kötet kiadásával párhuzamosan szeretném rendszeressé tenni az kötethez kapcsolódó közösségi versírós, játékos, alkotós szoba-színházas délutánokat Alta Tea-délután néven. Az Alta Tódal verses kötetnek már készül a prózai folytatása prózában kicsit idősebb gyerekeknek (10-14 év), címe Lulla költő lesz, és ebben rengeteg kreatív játék-gyakorlat és meditációhoz kötődő  játék is szerepel, melyek segítségével rendhagyó módon saját maguk érthetik meg a fiatal olvasók, miként hozzák létre saját gondolati mintáikat, amikből aztán félelmeik is fakadnak.

Az akkor még 7 éves Rozgonyi Emma egyik Alta Tea-délután alkotása

Életrajzot hely hiányában nem mellékelek (saját Facebook oldalmon úgyis bele lehet kukkantani, hogy az elmúlt pár évben mik történtek: www.facebook.com/szigeti.ildi), csak pár dolgot említenék. A Balaton partján nőttem fel – és a tó élménye mindvégig meghatározó az életemben. Eleinte a tó csendjében fedeztem fel azt a teret, amiben az első gyerekkori alkotások is születtek, és ahol először megtapasztaltam, hogy minden bánat egy gondolatomon alapul, és hogy azon keresztül valamit igazságnak hiszek el, ami szemben áll azzal, ahogy én szeretném, ha a dolgok lennének. Amikor megtapasztaltam, hogy a tó mellett üldögélve, csak szemlélve a gondolatokat és érzéseket, ezek gyorsan fel is tudnak oldódni, még nem tudtam tudatosan, hogy ez az út milyen messze vezet és hogy életem legfontosabb tanulási útja és élménye lesz. Azt sejtettem, hogy ez a tudás bármiben segítségemre lehet, és ha a tudat nyugalmat talál, akkor a külső történésekhez is másként tudok viszonyulni. Néha erőt tudok ebből a térből gyűjteni, hogy változtassak valamin, vagy rá tudok nézni, hogy vannak olyan dolgok, amik megváltoztathatatlanok. 

Tizennyolc éves korom óta élek Budapesten, ahol az ELTE angol tanári szakán végeztem. Nyelvtanárként dolgoztam, majd az ELTE Angoltanár Képző Központjában (Centre for English  Teacher Training) tanárokat képeztem, tanulási készségeket tanítottam, és létrehoztam diákjaimnak egy internet alapú nemzetközi diákcsereprogramot. Később közép- és felső-vezetőket tanítottam angolra és közben Lévai Balázzsal közösen alkottuk meg a Nemzeti Színház megnyitójára középiskolásoknak létrehívott országos, televíziós színháztörténeti vetélkedő, a Theatrum Hungariae játékait.

Alta mesék születése erdei túrákon 2003 - ból

20 éve rendszeresen járom az Erdőt, néha egyedül (vagy, amikor Emily lányom pici volt -- vele), de sokszor kisebb, többször:) nagyobb és néha még nagyobb :) csapattal. Az erdei túrák során rengeteg játék és mese született, hogy a kicsik is élvezzék a túrákat. Aztán úgy 10 éve egy túra során botokat ragadtam és a sífutásból ismert lépésekkel mentünk egy jó nagy csapat gyerekkel végig egy hosszabb túrát. A botokról kiderült, hogy nemcsak csodásan segítik a mozgást, hanem fantasztikus közösségépítő játékokhoz eszközök is egyben. És így egyre több gyerek és család csatlakozott a közösségi erdei térhez. Sokan megszerették ezt a mozgást, jópáran edzői tanfolyamokat is elvégeztünk és öt éve a legelhivatottabb botsport túrázókkal elindítottuk a magyarországi botsport mozgalmat www.botsport.hu (Nordic Walking). 

Legtöbb szakmai munkám sok kifelé irányuló energiával jár és mellettük már 10 éve tudatosan tanultam és később informálisan tanítgattam azt a belső elcsendesedést, amit saját meditációs utamon és csodás tanítóimtól (Kórodi Tivadartól és sok más külföldi tanítótól – Jon Kabat-Zinn, Jack Kornfield, Gangaji, Byron Katie, Marc Coleman, Eli Jaxon-Bear, Adyashanti) tanultam és saját élményeimen keresztül átmosva a tanításokat, meg is éltem.  Ehhez az úthoz egy 14 éve kezdődött és másfél évig tartó Lyme kór betegség vitt vissza,  melyből a teljes gyógyulást a tudtati tér újra felfedezése hozta meg igazán a minden napos erdei túrákkal kiegészítve.

Szabadidőmben az erdőzés mellett, nagyon szeretek korcsolyázni, úszni, énekelni, szavalászni, táncolni, sífutni (azt nagyon:), playback színházasdit játszani Donáth Attila csodás kőröshegyi házánál, ahol az egész Balatonra rálátni, és nagyon szeretek játékos erdei napokat szervezni gyerekeknek és felnőtteknek. Minden munkámat áthatja az, hogy játéknak éljem meg, amit csinálok, és az, hogyha bármit is tudok, az akkor él igazán, ha azt tovább tudom adni másoknak is. Ebben legnagyobb inspirátorom eleinte testvérem, Szigeti Szilvi lánya, Radnóti Róza volt és mára már majdnem hároméves Emily lányom és az ő kis barátai, valamint csodálatos férjem, Steve Oakes és barátaim, akikkel közösen játszunk, teremtünk kreatív tereket kültérben és beltérben egyaránt, segítjük egymást munkában, kreativitásban és nehéz pillanatokban is.  

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a Scolar kiadónál olyan két csodás emberrel ismerkedtem meg, mint Érsek Nándor és Sugár András, akikkel nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon hasonlatos dolgokat tartunk fontosnak az életben. Úgy érzem, az ő szakmai és emberi támogatásukkal az Alta Tódal kötet nemcsak egy verses kötet lesz, hanem egy igazi közösségi alkotótér is egyben, melyben sok-sok szeretettel várok picit és nagyot, az egész családot együtt alkotni, verset írni, játszani, együtt-lenni. Néha leszünk beltérben és lesznek kültéri, erdei Alta Tea-délutánok is (és ígérem, nem kell mindenkinek megtanulni botozniJ).

Sok szeretettel üdvözlök Minden Jövendőbeli Olvasót, játékos kedvű Apukát, Anyukát, Nagymamát, Nagypapát és természetesen a Gyerekeket, és nagy örömmel és várakozással tekintek egy izgalmas tavasz elé, amikor az Alta Tódal kötet mellett elindulhat útjára a közösségi Alta-alkotótér is.

Szeretettel és barátsággal:

Szigeti Ildi 

Az erdő, mint közösségi tér:)

Néha már Emily szokott belőle nekem "olvasni":), és azt nagyon élvezi